Eladó egy 21″-os Trek 3700-as MTB, kiváló, gyári állapotban, kulacstartóval és örök garanciával! 2 hónapot használtam városban és enyhe terepen, nem estem vele, illetve semmilyen gond nem érte. Nagyon megbízható kerékpár, teljesen jó, Bontrager márkájú felszerelésekkel, kényelmes nyereggel és jó beállításokkal! Anyagi okok miatt válnék meg tőle. Budapesten megtekinthető, átvehető, illetve itt elolvasható róla egy teszt.

Irányár: 65.000 Ft

• Váz: Alpha fehér alumínium kívülről erősített fejcső, kéttengelyűen formált alsó cső, tácsaféktartó támvillavég
• Váz mérete: 21″
• Súly: 13.6 kg
• Első villa: SR Suntour M-2025, 63mm
• Kerekek: alu agyak
• Külsőgumi: Bontrager Connection Trail, 26×2.0″”
• Váltókarok: Shimano EF50, 7 sebességes
• Elsőváltó: Shimano C051
• Hátsóváltó: Shimano Acera
• Hajtómű: SR Suntour XCC-T208 48/38/28
• Kazetta: Sun Race 13-34, 7 sebességes
• Pedál: Nylon platform
• Nyereg: Bontrager Approved
• Nyeregcső: Bontrager SSR, 20mm hátranyúlás
• Kormány: Bontrager Approved, 30mm rise
• Kormányszár: Bontrager Approved, 25 fokos
• Kormánycsapágy: VP-A76C-TK, 1 1/8″” félig zárt, szigetelt gyűrűkkel
• Fék: Tektro V Shimano EF50 karok

Vasárnap lett egy hónapos az első Trek-em, egy piros-fehér 3700-as merevvázas hegyikerékpár. Már a boltban rögtön izgalomba jöttem, mikor arról volt szó, hogy valószínűleg Trek-em lesz, de a csúcspont egy pénteki nap volt: megérkezett a 3700-asom!

Először egy alsó kategóriás Capriolo montim volt, de sok volt vele a gond, ráadásul mikor megérkezett, rosszul lett beállítva. Így hát teljesen más volt először a Trek-en gurulni: érezni lehetett az árkategóriákon való feljebb lépést. A 3700-as alkatrészei nagyon profik, attól függetlenül, hogy egy belépő szintű kerékpárról van szó. Mindenre odafigyeltek a tervezésénél, minden egyes kis elemére, jól össze van rakva. (Természetesen az is nagyon fontos és meg kell, hogy említsem, hogy a beállításokat végző szerelők is jól végezték a dolgukat a boltban.) A vásárlás előtt elolvastam néhány kritikát róla a neten és kikérdeztem pár ember véleményét is, de eddig még nekem nem jöttek elő azok a hibák, melyekre ők panaszkodtak: nálam a gumik nem kopnak annyira és a teleszkóppal sincs semmi gond, sőt, még a nyereg is kiváló. Bár azt hozzá kell tennem, hogy eddig nagyobb részt csak városban használtam, meg egyszer egy kisebb versenyen, de mikor terepre mentem vele, akkor nagyon jó élmény volt vele tekerni. Érezhetően jobb volt az előző merev villás kerékpáromnál. Nem árt tudni, hogy sem komoly versenyre, se nagyon kemény terepre nem fogok vele menni, nincs is szándékomban, nem ezért vettem.

Először a legfurcsább a kormány – számomra – szokatlan szélessége volt. De hamar megértettem: egy emelkedőhöz érve jóval könnyebb felmenni egy ilyennel, mint egy kevésbé szélessel, mert jobban lehet a kerékpárba kapaszkodni, ezáltal szinte felhúzatja magát vele az ember. Az SR Suntour XCC-T208-as hajtóművel nagyon könnyű hajtani a géppel, szinte csak úgy suhan, finoman, gördülékenyen. A gumik jól tapadnak és az SR Suntour villa is jól működik. Szinte minden alkatrész Bontrager márkájú – kivéve a fékeket és a váltót –, melyekre nem lehet egy rossz szavam sem: a kormány, a nyeregcső és a nyereg nagyon igényes darabok és szerintem még évekig nem kell lecserélnem a markolatokat sem. Szépen kidolgozott stücni, finom váltó- (Shimano EF50) és fékkarok (Shimano EF50) jellemzik a kormányt. A nyereg teljesen kényelmes, egyáltalán nem kellett hozzászoknom, mert egyszerűen az első perctől kezdve élvezni tudom a kényelmét. Az első váltó (Shimano C051) talán mintha nem váltana mindig olyan gyorsan, mint ahogy azt én szeretném, de ezt leszámítva tökéletes, csak úgy, mint a hátsó Shimano Acera. A Tektro V-fékek kellően erősek és hatásosak.

Negatívumként talán a váz festésének könnyű lekopását említhetném meg, illetve mintha a nyeregcső néha lejjebb csúszna egy idő után, de ha erősebben meghúzza az ember a nyeregcső-bilincset, akkor nem gond. Továbbá, mint már említettem, az első váltó talán nem olyan gyors, de meglehet, hogy csak utána kell állítani. Ezektől eltekintve egy nagyon remek kerékpárt kap az ember kézhez (és lábhoz), de egyértelműen csak arra szabad használni, amire kifejlesztették: könnyű terepre, túrázgatásra és városi használatra. Ráadásul ott van még a kiváló, tökéletes munkával elkészített váz, melyre a Trek örök garanciát ad. Esetleg a későbbiekben akár ki is lehet cserélni az alkatrészeket jobb minőségűekre (mert a váz úgy jó, ahogy van), de szerintem egy jó darabig még nem kell. Nem hiába, a 34 éve működő cég érti a dolgát! Jó tekerést!

Vasárnap voltam először terepen a Trek 3700-asommal. Jól bírta a gyűrődést, már amennyire meggyűrtem. Merthogy nem igazán szabad „durvább” terepre menni vele, nem olyan gép ez, viszont a Hármashatár-hegy enyhe lejtői és meredek emelkedői tökéletesek voltak számára. Most a kezdő hegyikerékpárosoknak szolgálnék néhány terepre való tanáccsal, amelyekkel megkönnyíthetjük és biztonságosabbá tehetjük utunkat.

Laci barátom (szintén Trek-tulajdonos, Top Fuel 8 ) elhívott az edzőkörére, amely délelőtt 10 órától vette kezdetét a fogaskerekű lábánál. Utunk során rengeteg tanácsot adott nekem (én, mint kezdő montis), amelyeket most megosztok Veletek. Alapszabály: bukósisak mindig legyen a fejünkön és legyen bekapcsolva a szíja, mert úgy semmit sem ér, ha rajtunk van, de lifeg. Egy rossz mozdulat, elvágódunk, a bukó elrepül, a fejünk pedig összezúzódik a talajon vagy a köveken. Inkább pár (tíz)ezer forint, mint az egyetlen életünk. Legalábbis én így vagyok vele. No de vége az agymosásnak. Utunk elején a legelső fontos dolog, amire Laci felhívta a figyelmemet, hogy a nagyujjamat mindig a markolat alatt tartsam, mert úgy biztonságosabban lehet irányítani a kerékpárt és veszély esetén jobban bele lehet kapaszkodni. Mindig két ujjal (mutató- és középsőujj) húzzuk a féket, a maradék kettővel (gyűrűs- és kisujj) pedig egyértelműen a markolatot fogjuk. Persze nem árt, ha van kesztyűje is az embernek, mert esés esetén az kopik és nem az ember bőre. Nem sokkal, miután beértünk az erdőbe, egy keresztbeváltást követően leesett a láncom. Na – gondoltam –, most csupa olaj leszek, mert a lánc visszatétele mindig csak kosszal és kínnal jár. De Laci megmutatta, hogy hogyan lehet ezt megúszni: az első fogaskoszorúnál a mutatóujjammal először a föld felé, majd az első kerék felé elhúzom a láncot és szépen visszaillesztem az éppen használatban lévő tányérra. Így csak a mutatóujj lesz koszos, ráadásul hamar végezni lehet a problémával. Pár méterrel arrébb egy hosszú és elég meredek emelkedő következett, ahol előre csúszva a nyeregben könnyebben fel tudtam magam húzni, bár a végén úgy éreztem, hogy nekem mára ennyi elég is volt. Tehát egy komolyabb emelkedőhöz érve könnyebben fel lehet mászni, ha előre csúszunk és természetesen ne a nagy tényáron, hanem a legkisebben vagy esetleg a középsőn tekerjünk. Mivel egy emelkedő tetejére értünk, ezért onnan le is kellett menni: fokozatosan húztam be a hátsó féket (amikor „veszélyesebb” helyzet adódott, akkor az elsőt is, amely jóval hatásosabban fékezi le a kerékpárt, mint a hátsó) és hátracsúsztam a nyeregből, hogy hátul legyen a súlypontom, s ne elől. (Ha elől van, akkor nagyot lehet esni, pláne akkor, ha hirtelen behúzzuk az első féket.) Nagyon fontos, hogy a térdeinket és a karjainkat hajlítsuk be, mert így a lejtőn ki tudjuk rugózni az egyenetlenségeket, hasonlóan a teleszkóphoz vagy a rugóhoz. Azt is érdemes megemlíteni – bár ilyen helyzetbe még nem kerültem –, hogy ha úgy érezzük, hogy az első kerék hirtelen megakad, akkor ne ijedjünk meg és ne fékezzünk, mert abból csak esés lesz. Egyáltalán ne fékezzünk, hanem inkább guruljunk tova, így elkerülhetjük a zuhanást.

A nagy hegymászások és lejtőzések közben néha megálltunk pihenni is, s ittunk egy-két korty vizet. Végülis nem versenyezni jöttünk. Nagyjából 23 km-t tekertünk, majdhogynem egy „S” kanyart leírva, számtalan kaptatón és lejtőn át, gyalogosok és kerékpárások közt. Soha sem száguldottunk el mellettük, mert meglehet, hogy mi biztosak vagyunk a dolgunkban, de ők nem ismerik a képességeinket és hirtelen egy olyan veszélyes mozdulatot is tehetnek, ami akár az életünkbe kerülhet. Elegendő folyadékot és élelmet ugyan nem vittem magammal, de erre nem árt odafigyelni! Élelemnek a müzli szelet tökéletes, a víznél jobb folyadékot pedig nem találunk. Mivel mi délelőtt mentünk, ezért nem sötétedett ránk, de ha este megyünk terepezni, vagy ha estefelé érünk haza, akkor legyen első- és hátsó lámpánk, mert különben semmit sem fogunk látni a vaksötétben! Bár a legnagyobb baj az, hogy más sem lát minket szemből vagy hátulról: ez ugyan olyan fontos, mint a bukósisak! Csakis kitaposott ösvényeken hajtottunk, mert a természet rongálásáért az erdész megbírságolhat, de akár el is kobozhatja gépünket! Mind a ketten vittük magunkkal a mobiltelefonunkat, baleset esetén jól jött volna, de szerencsére nem volt rá szükség.

Nagyon élveztem életem első terepezését, sokat segített, hogy ott volt mellettem egy tapasztalt montis, aki elmondta az alapvető „szabályokat”, amit ezúton is köszönök Neki! S végül egy utolsó gondolat, ami az összes tanácsot felülmúlja: minden helyzetben higgadtak voltunk!

Köszönöm szépen, hogy eljöttetek az I. Trek találkozóra, nagyszerű volt! Összesen 23-an tekertük körbe a várost, volt aki fully-val, országútival, merevvel, s volt aki városi bringával jött.

Sajnos az út elején egy kisebb baleset történt egy stücni kilazulásának hibájából, de sérülés szerencsére nem lett belőle. Ettől függetlenül remekül tekertük végig 1 óra alatt a 24 km-es távot, nagyjából 15 és 20 km/h közti sebességgel, s jó volt megcsodálni egymás gépeit is: volt egy 1996-os monti (a tulaj sajnos nem jött el a közös útra, pedig szerintem élvezte volna), egy karbonvázas merev (Elite 9.9 SSL) és egy szép kék színű országúti is. Voltak, akik csak a találkozó miatt Debrecenből jöttek fel Pestre, akik közül az egyik résztvevő egy FX 7.3-mal jött, de volt, aki egy 3700-sal, ketten 4300-sal és egy valaki egy 4500-sal érkezett, s volt még egy piros-fehér színű Top Fuel 8 is. Ezeken kívül még jó pár más Trek is volt, sajnos a többire nem emlékszem.

Külön köszönöm azoknak, akik fényképeztek, Sándornak pedig a videókért és a sípolásokért! Jó volt látni ennyi bringást, ráadásul úgy, hogy (majdnem) mindenkinek Trek-je volt! Remélem Ti is jól éreztétek magatokat, várlak Titeket a következő találkozón is! Gyertek, „Trekeregjünk” egyet!

A találkozóról készült képek letöltése

Aki készített képet a találkozón, az legyen olyan szíves és küldje el az e-mail címünkre: trek@trekbikes.hu! Köszönjük!